Nekilendülve…

2011 június 3. | Szerző: lafemme1 |

 Szó, ami szó, elértem azt a kort, amikor már érett nőnek nézek ki. Vagy legalábbis érett nőnek érzem magam.

Így a harmadik x elején érzem azt, hogy mostantól építhetem vissza az énemet. Ez az év elég rosszul kezdődött, aztán szépen áprilisra visszarázkódtam.

De az, amit keresek, még mindig nem köszönt rám. Mivel átlagos családi háttérríel rendelkezem, papa, mama, gyerekek, ahol én vagyok a mama, így panaszra nem lehetne okom. Még mindig vágyok valakire. Nincs meg bennem az a női kacérság, legalábbis kívülről nem látszik rajtam, és azért nem vonzom az embereket. Tekintettel, kedvességgel igen. De ez kevés. Túl hivatalos vagyok. És rohanok, állandóan rohanok. Néha próbálom elképzelni magamat, hogy milyen lehet engem kívülről látni. És akkor lassítok. Szépen lépegetek, és figyelem az embereket.

Szóval a vágyam még mindig ugyanaz, megtalálni azt az embert, akivel a szexet jól megélem. Akire vágyakozhatok. Kb. két éve eltűnt belőlem a vágy. Nincs akire gondoljak, hogy hú, de jó lenne együtt lenni vele. Nincs udvarlás az életemben, nincsen titok sem, semmi. És minimum tíz évvel idősebb.

Még arra is gondoltam, hogy felnézek egy társkeresőre, de nem ilyen randivonalra, hanem igényesebbre. Ahol tiszta lappal játszhatok, hogy igen, házas vagyok, igen, te is házas, csak egy-két havonta szerzünk egymásnak örömöt, de úgy, hogy várjuk az alkalmat, és vágyunk egymásra. Tudom, sok nőnek megadatik ez. Nekem is megadatott, hogy találkozgassak valakivel, de az utóbbi időben azt éreztem, hogy már nem annyira vágyok rá. Pedig hülyeség. Elrontom ezt is. De most más kell nekem. Azt szeretném, hogy akivel el tudnám képzelni, az kezdeményezzen. De basszus, nem kezdeményez. Néz, néz, beszél velem, és ennyi. Látom a szemén, hogy nem vagyok teljesen közömbös. De én meg túl hivatalos. Mit csináljak? Nem az a fajta vérszívó vagyok, aki miniszoknyában, kirakott mellekkel flangál, hogy felszedjen valakit. Egy átlagos lány, aki nagyon jó szexet tudna adni annak, aki

Ezen még éjszaka gondolkozom. Hogy tudnám ezt a falat széttörni, szépen, kultúráltan, szelíden. És eközben szétéget a vágy. Ugyan valaki 60 éves kora után találta meg ezt egy fiatalabba. Irigylem. De én nem akarok addig várni, mert belepusztulok ebbe.

Mit csináljak?