Megint láttam az egyik vágyamat! Két másodperc, de jól megjegyeztem. Ritkán látom, de akkor a vesémben érzem a szemét! Sejtelmes, tapintatos, és én mindent belemagyarázok.
Ez a vágy megmaradt. Mindig álmodozó lélek voltam. Képes voltam órákon át csak fetrengeni és újra meg újra végigálmodozni a gáláns lovagról. Ez ugyan már elmúlt, de nyomokban megtalálható bennem.
Két választási lehetőségem volt: 1. Vagy szerelmes vagyok, és akkor csak tüzelek, lángolok, ész nélkül szeretek, aminek féltékenység a következménye, durca, hogy miért nem én vagyok a világ közepe, márpedig nem én vagyok. Bizonytalan voltam, nem hittem el, hogy valaki tényleg belém szerelmes, ráadásul az, akibe én is. Ritka dolog, de előfordult.